Az őserdőben menvén hirtelen külünös sustorgásra lettem figyelmes, majd mint a villám cikázott felém kedves-pajkosan egy szívárványszínű, vibráló jelenség.
A kolibri olyan apró és izgága volt, hogy alig lehetett érzékelni egy pontban, mégis mindenütt jelen volt.
Gyönyörű színeit is változtatta a homályos erdőbe szűrődő fények kénye-kedve szerint. A kis látomás a vállamra szállt, s a hirtelen mozdulattól én ösztönből húzódni, hessegetni kezdtem. Útitársaim ugyanakkor mosolyogva, újjongva figyelték a jelenetet, különös megtiszteltetésnek tekintve a kolibri érdeklődését, aki közben fejünk fölött körözött, majd kacagó szárnysusogással, csilinggelve illant tovább az erő sűrűjébe...
