Ott álltam a sorban bíbor-lila keserűségből és fájdalomból szőtt fátyolban, hogy leadjam elvislehetetlen terhem a többi szabadulni vágyóval.
Volt ott már megannyi kopott kalap, cifra sál, foszló kabát gazdátlan-árván. Beadtam én is, amit cipelni nem bírtam tovább, mintha így egyszerűen levethető lenne minden, ami évek alatt rámrakódótt, barázdaként bőrömbe égett.
Ott álltam hát a folyosón csupaszon, hideg vámpírtesttel - melyből minden élet szertefolyt - várva a következő felvonás rám szabott szerepét...
